REPUBLIC GROUP

Fel sem merült, hogy ne lennénk jók - beszélgetés a Republic alapítóival

Barna Tamás, Fabricius Gábor és Kollmann Áron triumvirátusa húsz éve vezeti a Republic cégcsoportot, azt mondják, a háromlábú szék nem dől fel. Az Eötvös Gimnázium padjaiból induló történetben szerepet kap a kreativitás, a magabiztosság, a dizájnba vetett hit, megjelenik egy bevállalós dél-afrikai üzletember, egy arany színű sportcipő, és kirajzolódik a hazai reklámipar elmúlt húsz éve.

 

Húszéves a Republic. De hogyan is kezdődött a történetetek?

Barna Tamás: Mi Gáborral onnan ismerjük egymást, hogy egy gimnáziumba jártunk.

Fabricius Gábor: 1990. szeptember elsején az Eötvösben már az első nap első tanóráján egymás mellé kerültünk, egy padban ültünk.

B. T.: És azóta „egy asztalnál ülünk”.

Kollmann Áron: Mi pedig Gáborral az Iparművészeti Főiskola (MOME) egyik felkészítőjén barátkoztunk össze.

F. G.: Ekkor még a felvételihez ugyanis kellett tudni rajzolni.

K. Á.: Így jött az ötlet, hogy csináljunk egy kreatív stúdiót.

F. G.: Vagy mondjuk kreatív butikot, bár az akkor még ruhaüzletet jelentett. De alapvetően alkalmazott művészettel kívántunk foglalkozni.

 

Miért pont Republic of Art (RoA) lett a cégnév?

 

F. G.: Olyan vágy kifejeződése volt, hogy az alkotáshoz egy önálló szigetet, egy miniállamot hozzunk létre, amely a kreativitáson alapszik.

K. Á.: Ebben benne volt az is, hogy a közös elképzeléseinknek szervezeti keretet, formát is adjunk. Ide aztán csatlakozhattak a hasonló gondolkodású emberek, akik így szerettek és bírtak is dolgozni.

K. Á.: Gábornak alapvetően zenei múltja volt, már akkor sztár volt.

F. G.: Azért messze volt az attól. (nevet) Miért mondod ezt? Voltál koncerten?

K. Á.: Nem, de voltak lányok, akik mesélték… Kezdetben lemezborítókat és logókat terveztünk.

 

Elindulhattatok volna egy dizájn stúdió létrehozása felé is? Mi indokolta, hogy mégis inkább a reklám felé fordultatok?

 

B. T.: Láttuk, hogy milyen konjunktúra volt a reklámiparban. Ekkoriban jöttek be a hazai piacra a nagy nemzetközi vállalatok, olyan nagy márkák, mint például a nagy telefontársaságok. A magyar reklám első hőskora ’89-ben kezdődött, ebben az első időszakban a régi reklámosok uralták a szakmát. És ekkoriban egymás után hozták létre itteni leánycégeiket a nagy multik, amelyek egy része úgy jelent meg a hazai piacon, hogy már meglévő hazai ügynökségeket vettek meg. Ez az erős és gyors mozgás jellemezte a kilencvenes éveket. Még az évtized vége felé is, amikor mi létrehoztuk a Republicot, erős konjunktúra volt jellemző.

 

De mégis, miért gondoltátok úgy, hogy a nagy ügynökségek mellett nyílik nektek tér? Miért hittétek, hogy igazi ügynökségi háttér nélkül jók lesztek ebben?

 

B. T.: Az fel sem merült, hogy ne lennénk jók.

F. G.: Úgy láttuk, hogy akik akkor a magyar reklámot uralták, nagyon öregek voltak. Sokan közülük még a nyolcvanas években egy nem létező piacon kezdték a szakmát. Ők leginkább a szocializmushoz értettek, akármit is jelentsen ez. Mi pedig fiatalok voltunk, a húszas éveink elején jártunk, más szemlélettel, más elképzelésekkel rendelkeztünk.

K. Á.: Ekkor kezdődött a mobiltelefonok korszaka, az internet elterjedése, indultak a kereskedelmi tévék. Mindezek technológiai váltást, a felgyorsuló kommunikációs áramlást jelentették. Hatással volt a munkánkra, az Apple-höz ekkoriban visszatérő Steve Jobs, az új G3-as számítógépei hasítottak, mi pedig gyorsabban működhettünk. És tegyük hozzá, hogy mi „24 órában” dolgoztunk.

 

A kezdetekkor hogy volt a felállás?

 

B. T.: Két grafikus meg egy account, ez utóbbi posztot én töltöttem be. Mivel még minden kisméretű volt, mindenki mindennel foglalkozott. Ekkor még nem a mostani helyen, hanem a Naphegy utcában volt az irodánk.

F. G.: ’98 márciusában viszont már megtartottuk az irodanyitót itt, a Vigyázó Ferenc utcában. Az iroda minimalizmusa engedte a kreatívokat a témára koncentrálni, nem tolakodott a dizájn előtérbe.

K. Á.: Gábor sokat járt külföldön, és az ott tapasztaltak inspirálták. Például egy svéd ügynökség, a Forsman and Bodenfors adta az egyik példát.

B. T.: Alapvető szempontnak számított, hogy az egész legyen minimál, fehérek legyenek a falak, a bútorok. Olyan teret alakítottunk ki, amely az oda belépőnek azt sugallja, hogy ott minden a munkáról szól, ahol rend van az asztalon és rend van a fejekben.

 

Az első nagy ügyfeletek, a Vodafone megszerzésében ennek állítólag nagy jelentősége volt.

 

F. G.: Az első nagy ügyfelünk a Pharmavit volt. De igen, hiszen ilyet itthon addig nem láttak. Saját gyártású bútorok, üvegajtó, átvilágító asztal. Úgy véljük, hogy a tudatosan kialakított és esztétikus környezettel azt sugallod, hogy tiszteled a partnereidet, és persze a munkát, az üzletet.

 

Az, hogy a Vodafone egy kis ügynökséghez került, megrázta a szakmát.

 

B. T.: Akkor az volt a mondás, hogy „az elmúlt tíz év legnagyobb reklámköltése”.

F. G.: Hogy a nagyságrend érzékelhető legyen: ez mai árakon körülbelül 2,5 milliárd forint lenne.

B.T.: Dél-Afrikából indulva Jeremy Forword leszállt Ferihegyen a repülőről, és azt mondta: „Hozzatok valami frisset!” És amikor idejött, akkor azt mondta: „Jó, erre az aranycipős gyerekre – ez volt Gábor – fogjuk rábízni a kampányt.” Golden-shoe-guy, így fogalmazott. Belenézett a szemébe, és látta, hogy erőt sugall, önbizalommal teli, vagyis meg tudja csinálni jól, ezért ő vigye.

F. G.: Óriási bizalmat szavazott meg nekünk ahhoz képest, hogy ma hogyan zajlik egy alkotói folyamat.

B. T.: Azt mondta, hogy itt a pénz, és annyi volt a brief, hogy legyen „ütős”.

F. G.: És az is lett, annak ellenére, hogy három hetet kaptunk rá. Emlékszem, vasárnap délután prezentáltunk neki. Azt mondta, ezt kéri, pontosan így nézzen ki.

 

B. T.: Ő korábban tulajdonos volt a dél-afrikai Vodafone-ban, miután kivásárolták őt, bekerült a boardba, és olyan nagyszabású projektekben vett részt menedzserként, mint a magyar piaci bevezetés.

F. G.: Forword olyasfajta kapitalistaként működött, aki a nagy formátumú rulettjátékoshoz hasonlóan a megérzéseire hallgat. Három évig volt a Vodafone az ügyfelünk, akkor ugyanis egy global pitch-et írtak ki, amelyen mi el sem indultunk.

B. T.: Ekkor kicsit aggódtunk, hogy egy ilyen nagy ügyfél után mi lesz velünk, de közben jött a többi megbízás, például a Pepsitől vagy a Raiffeisen Banktól. A piacépítés érdekében roadshow-ztunk. Én 150 céghez mentem el prezentálni, a bemutatkozó filmünk zenéjétől már fizikai rosszullétem volt.

 

Alan Siegel világhírű reklámszakember mikor került a képbe?

 

F. G.: Én akkoriban a St. Martin Design College of Art and Design-ban tanultam, amikor csöngött a telefonom és ő szólt bele. Szeretnének Magyarországon is megjelenni, partnert keresnek, és azt mondta, hogy mi is a jelöltek között vagyunk. Végül minket választottak. Rengeteget tanultunk tőlük.

 

Újabb jelentős esemény a húsz év történetében a Brandfestival létrehozása 2001-ben.

 

B. T.: Úgy éreztük, hogy a piacot edukálni kell. Tegnap valaki egy énekesnőről úgy beszélt a rádióban, hogy ő egy brand. Ekkor az jutott eszembe, hogy ezt a szót a Brandfestival előtt nem használták. A rendezvény koncepciójának létrejöttében nagy szerepet kapott az egri reklámkonferencián tett látogatásom. Azt láttam, hogy a reggelinél egy lila zakós zenész X lábú szintetizátorral kísérve magát az Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát című dalt énekelte. Ezzel indította a napot a magyar reklámszakma az ezredfordulón. Olyan penetránsan oldschool volt, hogy tudtam, ennél csak jobbat lehet csinálni.

F. G.: A St. Martin College-ból nézve is siralmas állapotok uralkodtak itthon.

B. T.: A Brandfestival-lal kapcsolatban az idő minket igazolt. Minden évben sikerült világhírességeket is idehozni, és ehhez tudni kell, hogy a korábbi reklámos fesztiválokon nem nagyon adott elő külföldi előadó. A Zeitgeist pedig, amely jórészt karitatív rendezvény, szintén egyedülálló kezdeményezésnek bizonyult, amit a töretlen sikere is bizonyít.

 

Nagyobb lett a cég. Hogyan birkóztatok meg a növekedéssel óhatatlanul együtt járó szemléletváltással?

 

B. T.: Ez inkább csak a mostani évtizedben van így. Az első tizenöt évben ez kezelhető probléma volt, inkább csak mostanában kezdtünk el azzal foglalkozni, hogy jobban strukturáljuk a céget. Addig például általában mi prezentáltunk, ma ezt már a munkatársaink csinálják.

K. Á.: A növekedés miatti változásokra már 2004-ben reagáltunk a 2Republic létrehozásával. Profilt kellett tisztítanunk, tematizálnunk a feladatokat, specializálódnunk. Az eleinte BTL-fókuszú rendezvényszervező, fogyasztói promóciókra, csomagolástervezésre koncentráló divízió mára a Republic „kistestvéreként” integrált kampányokat bonyolít. A két ügynökség a mai napig sikerrel egészíti ki és erősíti egymást.

                         

Három különböző karakter ül velem szemben. Miként látjátok egymást?

 

F. G.: Áron nagyon türelmes és kitartó ember. Egyébként, mivel ötvösnek és csomagolástervező grafikusnak tanult, az anyagok hihetetlen ismerete jellemzi. Részletes, pontos, precíz. Tamás mérlegelési képessége, vagyis az, hogy nem rohan el a dolgokkal, mint én, számomra kellő biztonságot ad. Én sokkal lázasabb és őrültebb valaki vagyok. Egy projektnél mindig nagyon sokféle szempontot kell figyelembe venni, mert csak úgy lehet sikeresen megvalósítani. Ezt a mi hármasunk biztosítani tudja.

K. Á.: Gábor stratéga, ő messzire lát. Mindig varázsol, ám az ő vízióit megvalósíthatóvá kell tenni. A CGI-platformba minden belefér, de például egy több száz fős rendezvény esetében célszerű a fizikailag, határidőre megvalósítható, hazánkban elérhető és budgetbe beleférő megoldásokat választani. Egyszóval a realitások talaján maradni. Tamás nagyon szépen egyensúlyoz a különböző szempontok között, és még dizájneri kérdésekben is reálisan látja, láttatja velünk a dolgokat.

B. T.: Áront nehéz kihozni a sodrából, hogy csak egy példát mondjak: 2004-ben megígértük neki, hogy szerzünk a 2Republicba egy jó ügyvezetőt, nos, azóta is várja türelmesen. (nevet) Gábor megérzésekből dolgozik, az elképesztő meglátásai nélkül ez a cég nem tartana itt. Amikor a tavalyi Brandfestival logóját terveztük, már a hetvenhetediket is megnéztem. Na Főni, milyen, kérdezték mindegyiknél. Hát, nem rossz, mondtam, és húztam a számat. Aztán jött Gábor és csak annyit mondott: Legyen rajta flamingó! Miért pont flamingó? Mert amit megeszik, az színezi őt magát, a jobb tápláléktól szebb, színesebb, feltűnőbb lesz. És az ötlet nagyot szólt, mindenki két hónapig erről a flamingóról beszélt.

 

Gábor, te lettél a cég arca. Ez a többieket nem zavarta?

 

K. Á.: Amit ő felvállalt ebben, az igen nehéz szerep, és ezt mi respektáljuk is.

F. G.: Azontúl, hogy van bennem némi exhibicionizmus, én ezt nem élveztem. De valakinek fel kellett vállalnia. Már nagyon az elején világossá vált számunkra, hogy a Republicnak elengedhetetlenül szüksége volt saját pr-ra. A zenekarom révén már rendelkeztem valamennyi színpadi tapasztalattal, ami némiképp megkönnyítette a helyzetem. De ezzel az egésszel persze együtt jár a bulvársajtó piszkálódása, szennye, ami elég kellemetlen. Ez is az ára. Nem lehet elfinomkodni, konfliktust kerülni, neki kell menni dolgoknak. Másképpen nem lehet csinálni, mert ez harcos, melós dolog.

 

Gábor, mivel te sokat nyilatkozol, tudható rólad, hogy filmet is rendezel, regényt is írsz. Épp ennek a beszélgetésnek a napján jelent meg, hogy a pozsonyi Febiofest Nemzetközi Filmfesztiválon a Dialógus című filmedet az International Federation of Film Societies díjazta. A többieknek van valami hobbijuk?

 

B. T.: Engem mindig is vonzott a csillagászat, és egy ideig egy amatőr csillagász klub egyik vezetője is voltam.

K. Á.: Én mániákusan gyűjtöm a régi nyomtatott reklámokat. Tízezres nagyságrendű kollekcióm van már belőlük, főleg amerikai darabok, némi magyar retróval fűszerezve. Autókkal kapcsolatos printekkel kezdtem, aztán kinyílt a világ, és ma már sokféle márka és termék tematizált reklámja szerepel a gyűjteményemben. Rengeteget lehet belőlük tanulni.

 

 

A cégcsoport az elmúlt években rendre egymilliárd körüli árbevételt ért el. Átlag hetven munkatársat foglalkoztattok.

 

K. Á.: Persze az alvállalkozókról se feledkezzünk meg. Ők is hozzánk tartoznak, számos cég közülük velünk együtt nőtt meg.

F. G.: Fenn kell tartani egy olyan szervezetet, amely az eddigi céglogikát továbbviszi, és lehetőséget kell adni a munkatársainknak, hogy szakmailag és anyagilag is a magukénak érezzék a munkájukat. Nem kell mindenkinek ügynökséget alapítania, nem is mindenki alkalmas erre, de sokakat lehet olyan helyzetbe hozni, hogy partnerként, alvállalkozóként, munkatársként kibontakozhassanak és megtalálják velünk a hangjukat.

B. T.: A magyar ügynökségek esetében legtöbbször nem sikerült tovább örökíteni a cég lényegét, amikor az alapítók kiszálltak. Bízom abban, hogy nekünk sikerül. Jó karriert biztosítunk számos embernek.

F. G.: A board kiváló szakemberekből áll, ők a maguk területén sokkal jobbak, mint mi. Mielőtt a pénzügyi és jogi igazgatónk hozzánk jött volna, a szakmájában az egyik legismertebb adójogásznak számított. Furák András portfólió igazgató szerintem nagyon tehetséges és ambiciózus vezető. Márton Szabolcs az új kreatív igazgatónk, aki bár a JWT-nél is ígéretes karrier előtt állt, mégis minket választott. Élmény velük dolgozni.

B. T.: A nagy, évek óta hagyományosan megtartott eseményeken túl számtalan egyedi rendezvényt, akciót is szerveztünk. Ez a tevékenységünk messze túlmutatott azon, hogy mi csak egy reklámügynökség tulajdonos-vezetői vagyunk. Szerintem ki lehet mondani, hogy a Republic igen sokat tett a közért, a szakmáért. Ígérem, ezt is folytatni fogjuk.

25 Trend, ami nélkül nem létezhetsz 2018-ban

AI, VR, generációk, vizuális kultúra, digitális trendek. Kíváncsi vagy, hogy a technológiai változások milyen hatással vannak a fogyasztókra? Érdekel, hogy a trendekre milyen stratégia mentén és eszközökkel érdemes reagálnia egy márkának? Töltsd le trend-előrejelzésünket!

Feliratkozás