REPUBLIC GROUP

Nagymama sztíló és mesterséges intelligencia

A Republic Group stratégája, Fási Kata régi és új viszonyáról beszélgetett kultúra, zene és divat kapcsán a Művészetek Völgyében Antonia Vai énekesnővel, Stefánkovits Fannival, az Antifactory Vintage megálmodójával, és Kocsis Andrással, a Keret Blog szerzőjével. Ha lemaradtál, olvasd el, miről beszélgettek!

A Művészetek Völgye egy olyan hely, ahol harmonikusan megférnek egymás mellett a tradicionális értékek és az innovatív szellemiség. Megjelenik ez a fesztivál hangulatában, ahol a kortárs találkozik a népművészettel, a magyar tradíciók a kulturális sokszínűséggel, olyan nyitott légkört teremtve, amely igazán elfogadó és befogadó közösségi élményt teremt.

De vajon mennyire él ez a mindennapokban? Mennyire fogadjuk be az újat, és mennyire építkezünk a már ismertre? Egyáltalán lehetséges-e újat létrehozni előzetes hatások felhasználása nélkül? El tudunk-e, el kell-e rugaszkodni a gyökereinktől az új tapasztalások hatására, illetve az új létrehozásához?

A filozofikus kérdés kézzelfoghatóvá válik, ha az alkotás viszonylatában szemléljük. A szereplők abban egyetértettek, hogy minden művészi alkotás igenis új és egyedi, amelyet az alkotó egyéni nézőpontja, személyisége hat át, zeneileg pedig akár végtelen számú új kombinációja lehetséges a különböző hangoknak, akkordoknak, elemeknek. Ugyanez áll a divatra is, bár a trendek ismétlődnek, de az öltözködés már az identitás megalkotásának eszköze, így még ha régi elemekhez is nyúl, annak új értelmet ad, más kontextusba helyezi, újat, egyedit teremtve.

„Szeretek abban hinni, hogy az öltözködés az egyéniség kifejeződése”, mondta Stefánkovits Fanni, aki Antifactory Vintage üzletében olyan különleges vintage ruhaválogatást árul, amelynek darabjai biztosan nem jönnek szembe az utcán, a tömegtermeléssel szemben etikai és fenntarthatósági szempontokból is jó alternatívát kínálva. A régi, akár már letűntnek tűnő ruhák pedig új életre kelnek az egyedi, akár esetlegesnek tűnő kombinációkban. „Igazából, ma már nincs is uralkodó divat. Mindent szabad, és a társadalom is egyre befogadóbb”, tette hozzá Fanni.

Az inspirációk, a már ismert keretrendszerek azonban hatnak és meghatározzák a látásmódunkat, legyenek ezek a svéd népdalok Antonia esetében, vagy pedig nagymama ruhái Fanni számára. A már jól ismert elemek felhasználásával dolgozik a mesterséges intelligencia is, és egyre többet hallani arról, hogy akár művészeti alkotásokat is létre tud hozni a robot technológia. De vajon tényleg képes egyedi és merőben új létrehozására? Kocsis András szerint, aki a téma nagy kedvelője, a gépi tanulásnak pont a már meglévő adatok, mintázatok felhasználásában rejlik a korlátja és ezért csak a már ismertet képes újra létrehozni. Antonia és Fanni szerint pedig a lélek, az érzelmek hiánya az igazi gátja az új és egyedi alkotás mesterséges létrejöttének.

Újat létrehozni ezért akár zenében, akár öltözködésünkben is lehetséges, csak bele kell vinnünk a lelkünket és egyedi látásmódunkat. A korszellem pedig erre különösen alkalmas: érvényét vesztették az öltözködési és zenei kódrendszerek, mint a szubkulturális hovatartozás jelölői, azaz nincsenek egyértelműen elkülöníthető csoportok zenei ízlés és ruházat alapján. Magyarország pedig egyre befogadóbb, elfogadóbb a mással, az egyedivel szemben. Ez az attitűd legjellemzőbben azonban még mindig Budapest belvárosában figyelhető meg, ezért ennek terjedésén, előre mozdításán dolgozni kell, de pont ez küzdelem a szépsége annak, ha valaki itthon valami újat alkot, kilóg, vállalja önmagát – mondta András. Zárszóként abban egyetértettek a szereplők, hogy fel kell ismerni azt, hogy ehhez nem kell elszakadnunk a gyökereinktől, és hogy az új nem ellenség, hanem a fejlődés szükséges eleme. Az elfogadó attitűdben pedig benne van a más tisztelete, saját önkifejezésünk szabadsága pedig addig terjedhet, ameddig az a másik érdekeit nem sérti. Ez fontos, és még tanulnunk kell.